Ahogyan egyre bonyolultabbak a motorvezérlő elektronikák, úgy egyre bonyolultabbak lesznek a hibakeresésükhöz használatos berendezések is.A mai autóknál mondhatni a tervszerű karbantartás teszi ki az autószerelői munka javát, ha viszont üzemzavar lép fel, mondjuk erőtlen a motor, sokat fogyaszt stb. akkor számítógépes diagnosztika nélkül lehetetlen továbblépni. Sok esetben segít az autó számítóközpontja által tárolt hibakód kiolvasása, de gyakran csak ez így magában nem vezet a hiba nyomára. Ilyen esetben kezdődik a szigorú koreográfia szerinti diagnosztika. Első lépésként a kipufogógáz összetételét elemzik, majd a motor mechanikus állapotát ellenőrzik, a kompresszió és a résveszteség mérésével. Ezzel kizárhatóak a hengerek,dugattyúk,szelepek vagy a gyűrűk, hibái. Ezután számtalan módon, különböző eszközök használatával lehet továbblépni, de a lényeg ettől kezdve az elektronika érzékelőinek és jeladóinak, illetve mindezek együttműködésének analízise.Az egyik leghatékonyabb műszer, pontosabban tesztelő eljárás a párhuzamos ellenőrzés. Ez azt jelenti, hogy a motorvezérlő elektronika és a rákapcsolódó csatlakozó közé illesztik a tesztelő számítógép csatlakozóját, amely így az autó működése közben képes a több tucatnyi kábelen érkező és távozó jelek ellcsórására. Ezeket a jeleket azután ki lehet elemezni a megfelelő számítógépes programmal. Ehhez azonban szükséges a megszámlálhatatlan típus és változat adatait tartalmazó program, és a típushoz illeszkedő csatlakozókábel is.A diagnosztika ezen a szinten nem valami olcsó dolog, hiszen mérnöki munkáról van szó, több milkóba kerülő eszközökkel!Én azt mondom(meg nem csak én,hanem sok ember is rajtam kívül:))hogy azonban nyilvánvalóan még mindig olcsóbb az ilyen profi hibakeresés, mint a rossz műhelyekben a felelőtlen javítási kísérletek sorozata. Ezek óradíja lehet ugyan olcsóbb, de a munka több időt vesz igénybe, és még az esély is kisebb a valódi hiba megtalálására, és alaposan megterheli a pénztárcát a szükségtelenül kicserélt alkatrészek ára is.